Amikor a fejvadász nemet mond egy megbízásra

Szerző: Tál Mariann, Vezetőkiválasztási és direkt keresési üzletágvezető, Prime by JobGroup

A vezetőkiválasztási munkánk során ritkán fordul elő ilyesmi, hiszen ebből élünk…de mi van akkor, ha mégis?

Egy vezetőkeresési projekt nem mindig azért akad el, mert nincs megfelelő jelölt a piacon. Néha már az indulás előtt látszik, hogy maga a keresési irány nem elég átgondolt ahhoz, hogy hitelesen és eredményesen képviseljük. Ilyenkor a korrekt szakmai döntés néha az, hogy nemet mondunk.

A megbízás, ami mindig elölről kezdődött

Nemrég egy olyan cégvezetői keresést utasítottunk vissza, amit hosszú egyeztetés előzött meg. A megbízóval több körben beszéltünk a tulajdonos elvárásairól, a profilról és a piacról. Minden alkalommal úgy éreztük, hogy közelebb kerülünk a jól definiálható keresési irányhoz. A soron következő találkozón azonban újra előkerültek olyan alapvető kérdések, amiket korábban már lezártnak, elfogadottnak hittünk: mi a pozíció valódi célja, milyen elvárásból nem lehet engedni, és miben lehet kompromisszumot kötni.

Egyre világosabbá vált, hogy bizonyos alapvető prioritásokat a megbízó még nem tisztázott magában. Minél több kérdés maradt nyitva, annál több elvárás került a profilba, míg végül egy olyan vezető képe rajzolódott ki, akit a piacon már nagyon nehéz lett volna megtalálni.

Az „egyszarvú” mögött sokszor egy meg nem hozott döntés áll

Az „egyszarvú” profil mögött sokszor nem piaci probléma, hanem egy még meg nem hozott üzleti döntés áll.

Ha nem világos, melyik kompetencia, tapasztalat vagy vezetői karakter a legfontosabb, könnyű minden lehetséges szempontot kötelező elvárássá tenni. A végeredmény pedig egy olyan profil lesz, amelyben mindenből a maximumot keressük.
Ez érthető. Egy vezető kiválasztásánál nagy a tét, a rossz döntés ára magas, és természetes törekvés, hogy a kockázatokat minimálisra csökkentsük. Csakhogy egy mindenre kiterjedő profil nem feltétlenül csökkenti a kockázatot. Sokszor inkább elfedi azt a döntést, amelyet előbb vagy utóbb úgyis meg kell hozni: mi az igazán fontos, és miről vagyunk hajlandók lemondani?Egy ponton túl ezért a további egyeztetés és piaci edukáció már nem viszi előre a folyamatot. Ha a piaci információ rendelkezésre áll, de a prioritások továbbra sem tiszták, akkor már nem újabb információra, hanem döntésre van szükség.

Három kérdés, amit muszáj feltenni

Tapasztalatunk szerint egy vezetőkeresés akkor tud mindkét fél számára “egészséges keretek” között elindulni, ha három kérdésre egyértelmű válasz születik:

  1. Mi az a két elvárás a jelöltekkel szemben, amiből nem engedünk?
    Nem tíz, nem öt. Kettő. Lehet ez a mély iparági tapasztalat, egy bizonyos transzformáció végigvitele, speciális vezetői háttér vagy éppen egy meghatározott üzleti helyzetben szerzett tapasztalat. A lényeg, hogy világos legyen: mi az, ami valóban feltétel, és mi az, ami előny.
     
  2.  Miben tudunk kompromisszumot kötni?
    Minden keresésben vannak, kellenek kompromisszumok. Ha erre a kérdésre nincs válasz, könnyen nem jelöltprofilt, hanem kívánságlistát írunk.
     
  3. Kik vesznek részt a döntésben, kinél van a végső döntési jog, és mikorra kell megszületnie a döntésnek?
    Egy vezető kiválasztásában természetesen több érintett is részt vehet. A lényeg az, hogy világos legyen, ki milyen szerepet játszik a döntésben, és mi történik akkor, ha eltérnek a vélemények.

Ezek nem módszertani finomságok. Ha ezek a kérdések nyitva maradnak, a keresés könnyen érkezik vissza a második-harmadik körben is a kiindulási pontra, és soha nem lesz megfelelő jelölt.

Ha a profilt még nem lehet véglegesíteni, előbb térképezzük fel a piacot!

Ilyenkor a keresést tudatosan alapos piacfeltérképezéssel indítjuk. Az első cél nem az, hogy azonnal jelölteket mutassunk be, hanem hogy valós piaci információk alapján segítsük a megbízót a keresési irány és az elvárások priorizálásában.

Egy teljes körű piacfeltérképezés megmutatja, kik dolgoznak hasonló vezetői szerepekben, milyen háttérrel rendelkeznek, a kívánt profil egyes elemei milyen kombinációban jelennek meg a piacon, és mikor kezd annyira beszűkülni a kör, hogy már alig marad reális jelölt.
Az így elkészülő longlist ebben a szakaszban nem jelöltbemutató, hanem döntéstámogató anyag. Segít megmutatni, mely elvárások találkoznak a piaci realitással, mely szempontok között kell prioritást választani, és milyen kompromisszumok mellett nyílik meg egy reálisan elérhető jelölti kör.

Számomra ez az Executive Search egyik fontos hozzáadott értéke. 

Nemcsak jelölteket keresünk. Abban is segítünk, hogy a keresés iránya üzletileg és piaci szempontból is megfelelő legyen.

Miért mondunk nemet?

A döntésünk sosem a megbízó ellen szól, hanem a saját szakmai sztenderdjeink védelmében született: nem akartunk elindítani egy olyan keresést, amit az adott elvárások mellett nem tudtunk volna hitelesen és szakmailag felelősen képviselni. A vezető-kiválasztásban ugyanis nemcsak a megbízó hoz nagy döntést, a jelölt is. Sokszor a biztos vezetői pozícióját hagyja ott az új lehetőségért, amit mi közvetítettünk számára. Időt és energiát tesz a folyamatba, komoly személyes és szakmai kockázatot vállal. Ezért csak olyan szerepet tudunk hitelesen vállalni, aminek célját, kereteit és elvárásait mi magunk is értjük, elfogadjuk, és amiről jó érzéssel meg tudjuk győzni a jelölteket.

Ez módszertani kérdés is: a jó megbízás világos keretekkel, egyértelmű kiválasztási kritériumokkal és döntési mechanizmussal indul.

Ha ezek még hiányoznak, nem feltétlenül a kiválasztást kell elkezdeni, először a keretet kell rendbe tenni.

Mit jelent ilyenkor a nem?

A nem nem büntetés, nem kudarc, és nem feltétlenül végleges.
Azt jelenti, hogy ebben a formában még nem érdemes elindítani a keresést sem a fejvadásznak, sem a megbízónak.

Ilyenkor érdemes visszalépni egyet, és tisztázni:

  • mi a két-három valóban kritikus elvárás a pozícióban
  • milyen szempontokból lehet engedni;
  • mit mutat ezekről a piac;
  • kik vesznek részt a kiválasztásban;
  • kinél van a végső döntés.

Ha ezekre megszületnek a válaszok, a kiválasztás nagy eséllyel sikerre van ítélve!

A fejvadász, executive search partner feladata nem az, hogy mindenáron elindítson egy keresést, hanem felelőssége az is, hogy jelezze, a keresés üzleti és döntési keretei még tisztázást igényelnek.

Összegzés

A nemet mondás szakmánk egyik ritka és legkevésbé látványos része. Pedig néha éppen ebből látszik a legjobban, hogyan gondolkodik a fejvadász-tanácsadó cég a saját felelősségéről a megbízó és a jelöltek felé.

Hosszú távon nem lehet az a célunk, hogy minden megbízást elvállaljunk, hanem az, hogy olyan kereséseket végezzünk, aminek sikerében szakmailag mi magunk is hinni tudunk.

Ha meg kellene neveznie azt a két feltételt, amiből egy vezető kiválasztásánál semmiképpen nem enged, mi lenne az?